Grincsek

 

„Meg kellett volna érintenem, megfogni a kezét, talán átölelni, megérinteni. Csakhogy évtizedeken át annyira mereven és elutasítóan viselkedett, hogy talán senki sem merte magához ölelni.” (Irvin D. Yalom: Szemben a nappal)

Grincsek

A bölcsek azt mondják, hogy csak annak tudsz segíteni, aki hajlandó tenni a saját gyógyulásáért, és csakis akkor van jogod beleavatkozni egy másik ember életébe, ha az megkér rá. Minden más esetben fogadd el az illető döntését, hogy úgy éli az életét, ahogy.

Ezekkel a kijelentésekkel nagyrészt egyetértek, viszont a fenti idézet elgondolkodtatott. Valóban minden esetben az elfogadás a helyes megoldás? Mi van akkor, ha az adott ember nincs tisztában a lehetőségeivel? Mi van akkor, ha nem is ismer másfajta megoldást, mint a sajátját? Nem az volna a helyes, ha megmutatnád neki a többi irányt is?

Ha én találkozom valakivel, aki egyértelműen kerüli a fizikai kapcsolódást, az érintéseket és öleléseket, és látom rajta, hogy olyan merev és elutasító a viselkedése, mint a fent említett férfié, akkor vajon tényleg azzal teszem a legjobbat, ha elfogadom és tiszteletben tartom a döntését, vagy esetleg mégis megpróbálhatnám apró lépésenként hozzászoktatni a közelséghez? (Vajon később egy ilyen ember nem bánja meg, hogy nem próbálta kinyitni a világát? Vajon nem érzi majd magát végtelenül üresnek és magányosnak a halálos ágyán, amikor mindennél jobban vágyik az emberek közelségére, de senki sem mer közeledni hozzá, mert mindig merev és elutasító volt, és mert tiszteletben tartották a szokásait? Elárulom, Yalom szerint a fent említett férfi pontosan ezt élte át a halála előtt.)

Láttam olyan introvertált embert, aki nem szeret társaságban lenni, fárasztja a tömeg, és úgy általában minden, ezért ha választhat, kerüli a társasági életet. Szerencséjére azonban olyan emberek veszik körül, akik – bár többnyire tiszteletben tartják a magánszféráját, és békén hagyják, amikor elvonul –, ha köztük van, rendszeresen megragadják az alkalmat, hogy megérintsék, megöleljék, kimutassák felé a szeretetüket és a kötődésüket. Szintén szerencséjére, ha sokszor grimaszolva is, elfogadja a többiek közeledését, esetleg még örömét is leli benne, így ő biztos lehet benne, hogy nem fog magányosan meghalni. (Legalábbis bízom benne.)

Aztán ismerek olyan embert is, akinek ugyan lenne igénye az érintkezésre, de azt gyerekkorától fogva nem kapta meg a családjától, így ő maga is merevvé vált. A barátainak is azt kommunikálta, de ha nem tette volna, akkor is érezték rajta, hogy ő nem rajong az ölelésekért és a szeretetnyilvánításért. Ha mégis ölelésre kerül sor, saját bevallása szerint az esetek többségében semmit sem érez. Ezzel együtt soha nem utasította el senki közeledését. Sajnos az ő barátai túlságosan is tiszteletben tartották a határait, így ez az ember sosem tanulta meg, milyen a közelség és az emberi melegség öröme, és már nem tudja, hogyan változtathatna ezen, hiába szeretne. (Természetesen bármikor megkérhetné a legközelebbi barátait, hogy változtassanak a szokásaikon, ha volna hozzá bátorsága.)

Vajon ő nem járt volna jobban, ha az élete során csak egyvalaki szembe megy az akaratával, és finoman rávezeti a közelség fontosságára? Vajon hogyan alakult volna az élete, ha

a, lett volna bátorsága kifejezni igényét egy bensőségesebb kapcsolatra

b, akad a hozzá közel álló emberek között valaki, aki időnként átkarolja a vállát, rendszeresen megérinti, megfogja a kezét, megöleli, megsimogatja, megpuszilja?

Vajon neki milyenek lesznek az utolsó órái? (Bár addig remélhetőleg bőven van még ideje, és talán képes lesz változ(tat)ni.)

Tehát a kérdés az, hogy ha valakin azt látjuk, hogy zárkózott és merev, nem kellene megtudnunk az okát, és ha lehetséges, nem volna érdemes kinyújtanunk felé a kezünket?

Elvégre mit ér az olyan élet, amiből hiányzik a melegség és a meghittség?

Senki sem születik Grincsnek, de egy kis szeretettel a grincsek is gyógyíthatók.

Apacuka és az igazán fontos dolgok

Kik az Apacukák? Olyan emberek, akik elfelejtették, hogy valaha ők is voltak gyerekek. Elfelejtették, hogy mi a játék, mi a semmittevés, mi az öröm és mi a barátság. Elfelejtették, milyen álmodozni, elképzelni és a semmiből valamit teremteni. Elfelejtettek nevetni. És már arra sem emlékeznek, hogy egyszer (vagy sokszor), gyerekkorukban, kijelentették, hogy ők bizony sosem nőnek fel – és sosem lesznek Apacukák (Anyacukák).

Én emlékszem erre a kijelentésemre, mégis hagytam, hogy a felnőttek világa szürkévé és görcsössé tegyen.

Ennyi év távlatából talán nem könnyű visszatalálni gyermekkori gondtalanságunkhoz, mégis arra buzdítalak, kedves olvasó, hogy tegyél egy próbát. Nem a gyermekedért, a házastársadért vagy a barátokért, hanem önmagadért. Azért, hogy te jól érezd magad. És a titok, hogy amikor te jól érzed magad, körülötted mindenki más is vidámabb lesz, és a megfelelő emberek szívesebben töltik majd veled az idejüket.

Mi a fontos egy Apacukának?

Minden kétséget kizáróan állíthatom, hogy:

-          a munkája

-          a pénz, a pénz és a pénz

-          a siker és az elismerés

-          egyre följebb jutni a ranglétrán

-          a kötelességek

-          a határidők

-          véletlenül sem kilógni a sorból (megítélés)

-          mindent egy személyben megoldani (és aztán csodálkozni, miért nincs szusszanásnyi ideje)

-          a gyerek érdemjegyei (de vele tanulni persze nincs idejük, a játékról már nem is beszélve)

Ezzel szemben mi a fontos egy gyereknek (feltéve, hogy volt lehetőségünk gyereknek lenni):

-          a játék

-          a nevetés

-          a kalandok

-          az álmok

-          a barátok

-          a család

-          az adott szavuk

-          a piros lufi (nem azért, mert szükség van rá, hanem mert örömet okoz)

-          a semmittevés (ami igazából mindent tevés)

Mindkét felsorolást folytathatnám, de szerintem mindenki érti a lényeget. A kérdés inkább az, hogy ha nem akarunk Apacukák lenni, akkor számunkra mik az igazán fontos dolgok?

Azt hiszem, sosem volt még annyira fontos, hogy ennek utánajárjunk, mint most. Hiszen most zajlanak a nagy változások, most keresnek sokan munkát és most érzik igazán a foglalkoztatottak, hogy nagy a nyomás. A legtöbben most állunk választás előtt.

Ehhez pedig érdemes ismernünk saját magunkat, a prioritásainkat és a vágyainkat.

Milyen életre vágyom igazán?

Ennek megválaszolására érdemes időt szentelnünk, és a válaszok alapján döntéseket hoznunk.

Talán szükségünk van néhány nap vagy hét pihenőre, hogy átlássuk a dolgainkat, elvégre „Ha nem csinálunk semmit, abból könnyedén kisülhet valami”. De legalábbis emlékezés közben nem kell az élet egyéb dolgain görcsölnünk. Ez is valami.

Szóval számodra mik az igazán fontos dolgok?

Ezeket a fontos dolgokat éled?

Vagy te is beálltál az Apacukák táborába?

Bármikor választhatsz mást.

Bármikor választhatod az igazán fontos dolgokat.

Építkezés

Eljött az ideje az újraértékelésnek. Már korábban is éreztem, hogy nem jó úton járok, és érdemes volna változtatnom a szokásaimon, valamint a prioritásaimon, de hiába vetettem bele magam lelkesen, mindig volt valami, ami letérített erről az útról. Talán helyesebb volna úgy fogalmaznom, hogy hagytam, hogy valami kibillentsen és letérítsen az útról. Most azonban ismét határozottan érzem, hogy szükséges rendbe tennem az életem, ha nem szeretnék megbetegedni, kiégni és belefásulni a létbe.

Korábban én is – mint szerintem sokan mások – elutasítottam azt az elvet, hogy az építkezéshez előbb rombolni kell, mára – szó szerint – viszont beláttam, hogy ez valóban elengedhetetlen lépés a gyógyulás felé vezető úton. Persze, hogy kevésbé hangozzon drasztikusan, fogalmazhatok úgy is, hogy elengedem mindazt, ami nem járul hozzá a jóllétemhez. (Szándékosan írok jóllétet jólét helyett, ugyanis itt elsősorban nem az anyagi helyzetemre, hanem az életem egészére, a jól élt életre gondolok.)

Ehhez természetesen nem árt elköteleznem magam saját magam mellett, fontos, hogy teljes mértékben őszinte legyek magammal, rá szenteljem az időt, az energiát és persze legyek nagyon bátor. Fontosnak tartom azt is, hogy bízzam magamban és a döntéseim helyességében, és ne hagyjam, hogy a félelmeim irányítsanak, illetve megakadályozzanak a helyes lépések megtételében.

Amit mindenképp érdemes ilyenkor megvizsgálni:

-          Melyek azok az életterületek, ahol nem érzem magam teljesnek, amelyek nem okoznak örömöt, sőt? Hol érzem magam megrekedtnek?

-          Miért nem érzem magam teljesnek, illetve miért érzem magam megrekedtnek?

-         Egyáltalán, mit érzek, ha nem örömöt, elégedettséget és teljességet?

-         Mire van szükségem, min volna érdemes változtatnom, hogy megtapasztaljam az életemben az örömöt, elégedettséget és a teljességet?

-         Hol követelek magamtól túl sokat, és hol túl keveset?

-         Mi az, ami nem tartozik hozzám, amit mások/körülmények hatására, másoktól, megfelelési vágyból, téves prioritás miatt, vagy szimplán téves gondolatok, félreértések miatt vettem magamra, építettem be az életembe, a hitrendszerembe?

-          Mi/ki az, ami/aki valóban én vagyok? Mi tartozik hozzám? Mi az én utam? Miben hiszek őszintén, figyelmen kívül hagyva, hogy arról mások mit gondolnak?

-          Mi jelenti számomra az értéket? Mitől érzem/érezném értékesnek az életemet?

-          Milyen alapelveket vallok, tartok fontosnak?

-          Az eddigi vágyaim valósak? Valóban az enyémek, vagy csupán mohóságból fakadnak, a környezetem, a média sugallatára kezdtem sóvárogni utánuk?

-          Mire vágyom valóban, szívből?

-         Mi okoz örömet?

-         Mi szükséges ahhoz, hogy elégedetten éljek?

-         Minek szentelek szívesen időt és energiát?

-          Összességében milyen életet szeretnék élni, ha csak a saját boldogulásomra és boldogságomra helyezem a fókuszt (természetesen úgy, hogy azzal szándékosan nem ártok a környezetemnek)?

Legyen szó kapcsolatokról, munkáról, hobbiról, az elvekről, melyek alapján élem az életem, rombolni és/vagy elengedni szükséges, nem csupán az alapokig, hanem akár az alapokat is.

Ideje elengedni a visszahúzó kapcsolatokat, a pénztől, emberektől, vágyaktól való függést, az elhibázott célokat, a félelmet, a korlátokat, a túl sokat és a túl keveset, mindent, amitől rosszul érzem magam. Csak ez után kezdhetem tégláról téglára újraépíteni először az alapokat, azután a falakat, a tetőt. Jöhetnek a bútorok életem házába, ültethetek köré illatos, életteli, csodás kertet.

Először lássam önmagam a magam meztelen valóságában, ismerjem fel, ki vagyok és mihez szeretnék kezdeni az életemmel, határozzam meg, milyen vezérfonal mentén szeretném folytatni az életemet, és induljak el az úton. A saját utamon. Azon az úton, amelyen járva kiteljesedem, hiteles és önazonos lehetek. A cél az, hogy Éljek, hogy örüljek, hogy lelkesedjem, hogy egyenes háttal tudjak a tükörbe nézni, hogy szívből tudjak nevetni, hogy élvezzek mindent, amit csinálok és őszintén mondhassak ki minden szót. Hogy ha megkérdezik, őszintén felelhessem, hogy jól vagyok, és a helyemen vagyok. Hogy teljes egész és teljesen egészséges legyek. És tudjam, hogy akármi történik, bízhatok magamban, mert azt teszem, ami a testemnek, lelkemnek, szellememnek a legjobb.

A cél az, hogy szeressem az életet, amit élek.

A cél az, hogy az legyek, aki Vagyok.  

A cél az, hogy békében legyek önmagammal és az életemmel.  

Mindez az én felelősségem.

Őszi bakancslista

Míg sokan imádják az őszt, mások egyenesen utálják. Panaszkodnak az esőre, a hidegre, szélre és ebből fakadóan a szabadtéri programok megszűnésére, meg persze a réteges öltözködés hátrányaira. Pedig az ősz számos szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget nyújt. Erről hoztam egy véletlenszerű listát az októberi naptár szerint, de ebben az a jó, hogy azt és akkor csinálhatunk, amit és amikor szeretnénk. 

1.      Nyári holmik elpakolása

Tudom, ez úgy hangzik, mint egy visszavonhatatlan búcsú, de korántsem az. Csupán pár hónapra válunk meg a lenge ruháktól és szandáloktól, de a kedvenc pólóinkat még mindig hordhatjuk, és a fürdőruhát sem érdemes eldugni egy fiók mélyére, elvégre ilyenkor jön a wellness szezon. És hogy mi a ruharendezés jó oldala? Csak vedd kezedbe a vastag, pihe-puha pulóvereket, és megtudod! Arról nem beszélve, hogy – szerintem – ősszel sokkal könnyebb csinosan, mégis kényelmesen felöltözni. 

 

2.      Selejtezés

Itt az ideje a nyáron felhalmozott, de már haszontalan tárgyaink, de akár a korábbi, már elhasznált őszi ruháink kidobásának és/vagy elajándékozásának. Ez persze nem azt jelenti, hogy azonnal újakkal pótoljuk őket, de ha mégis szükségünk van egy-két darabra, érdemes turkálóban, vintage piacon, csere-bere rendezvényeken szétnéznünk. 

3.       Adományozás

Ha már úgyis átnéztük a holminkat, szervezzünk mi magunk csere napot barátainkkal, családtagjainkkal, de talán még jobb, ha közösen elvisszük megunt, de még jó állapotú tárgyainkat, ruháinkat egy rászorulókat támogató szervezethez. Így a szerkényünkben is több hely lesz, és a szívünk is megtelik szeretettel. 

4.       Őszi dekor

Ide minden jöhet, amit szeretünk. Készítsünk kopogtatót, asztali díszt, falevelekből girlandot, helyezz el terméseket a párkányon, egy vázában vagy egy szép tálban. A lehetőségek száma határtalan. 

5.       Természet!

Szánjunk egy hétvégi napot, egy ebédszünetet, egy munka utáni délutánt arra, hogy kimenjünk a legközelebbi, vagy szívünknek legkedvesebb parkba, és gyönyörködjünk a színes falevelekben, a termésekben, gyűjtsünk belőlük az őszi dekorációhoz. Sétáljunk egy nagyot, aztán üljünk le egy fa alá, és csak élvezzük a madárcsicsergést, a kellemesen melengető és simogató napsugarakat és a békét. Ha gyerekekkel megyünk, mi is dobáljuk vagy rugdossuk velük a lehullott faleveleket, játsszunkk, élvezzük az együttlétet.

 

6.      Könyvtár

Ha eddig nem volt szokásod, idén iratkozz be egy könyvtárba, és szemezgess az ott található könyvek közül. Költséghatékony, és jól fog jönni a mumusként emlegetett esős napokon. 

7.       Turmixra fel!

Válogassunk össze a szájízünknek megfelelő zöldségeket és gyümölcsöket, magvakat és egyéb finomságokat, és készítsünk belőlük egészséges, finom immunerősítő italt. Hidd el, sokkal többet ér, mint a patikai étrendkiegészítők és vitaminok. Tegyük szokásunkká a turmixolást, és sokkal felkészültebben állunk a tél elébe!

8.       Fotózás

Ha eddig is hódoltál ennek a hobbinak, tudod, ha még nem, próbáld ki, és rájössz, mennyi örömet és szépséget csempészhetsz vele az életedbe. Örökítsd meg a színes faleveleken átszűrődő napfényt, az éppen szétpattanó gesztenyehéjat, a felröppenő madarakat, a fák törzsén futó mókust, a gyermeked vidám arcát, amint az avarban ugrál, a párod haján megcsillanó, őszi fényt…

9.      Szüreti mulatság

Menjünk ki a telekre, egy szedd magad rendezvényre, vagy a kirándulások során figyeljük a fákat és bokrokat, és szedjünk annyi gyümölcsöt, amennyit biztosan elfogyasztunk és el tudunk ajándékozni. Remek közösségi program, a természetben lehetünk és a vitaminpótlás is megoldódik. 

10.   Karbantartás

Ha eddig nem tettük, itt az ideje beiratkozni egy jóga tanfolyamra, venni egy bérletet a közeli edzőterembe, elkezdeni futni vagy otthon edzeni. Az állóképességünk fejlődése és a testi erőnk növekedése hozzájárul a téli egészségünkhöz is.

11.   Kirándulás

Ha napsütéses hétvége elé nézünk, kiránduljunk kicsit messzebb; ilyenkor a legszebbek az erők. Hajrá Pilis, Börzsöny, Badacsony, stb.! Esős időben sem kell otthon kuksolnunk: ilyenkor szervezhetünk például kastélylátogatást. 

12.   Bográcsparti

Szedjük össze a barátainkat és/vagy a családunkat és sütögessünk, főzzünk. A gyerekek közben játszhatnak a szabadban, beszélgethetünk, fotózhatunk, emlékeket gyárthatunk, nevethetünk. Élvezzük egymás társaságát, az együttlét örömeit és a finom ételeket, italokat. 

 

13.   Őszi virágok

Itt az ideje rendezni a kinti virágainkat. A nyári, már elhalt virágokat kigyomláljuk és helyükre színes, télálló növényeket ültetünk. Jöhet az árvácska, a díszkáposzták, az Erika virág, a krizantém, stb.

14.   Új receptek

Természetesen őszi, ízes, testes, meleg komfortételeket keressünk. Keresgélj, vásárolj, főzz és kóstolj! Máris jobban szereted ezt az időszakot, nem igaz?

15.   Énidő

Tűzzünk ki egy-egy napot, amikor csak magunkkal foglalkozunk. Kényeztessük, ápoljuk, szeressük magunkat, ahogy azt megérdemeljük! Ez a nap az arc-, haj-, bőrápolásé, a pedikűré és manikűré, a finom és egészséges ételeké, a pihenésé és kikapcsolódásé, valamint a korai lefekvésé.

16.   DIY

Keressünk egy új hobbit, vagy elevenítsünk fel egyet, amit régen szerettünk, és használjuk a kézügyességünket! Mindenki tehetséges valamiben. Legyen ez gyöngyfűzés, hímzés, horgolás, decoupage tárgyak készítése, festés – mindegy, csak csináljuk és élvezzük a kezünk alól kikerülő szépségeket!

17.   Kiállítás, színház

Igen, ezekre is ez az időszak a legalkalmasabb. Nézzünk programajánlókat, hívjunk el rájuk barátokat és élvezzük a kikapcsolódást.

18.   Illóolaj

Válogassunk a lakásdekor és keleti boltok polcairól, és illatosítsuk otthonunkat kedvünk szerint. Fahéj, narancs, mézeskalács…hm! Máris több kedvünk lesz otthon maradni, ha leszakad az ég.

19.   Éves terv, célok

A legtöbb ember készít magának éves tervet január elején, amihez vagy tartja magát, vagy nem. Ezt érdemes legalább háromhavonta elvégezni, de most is tökéletes alkalom nyílik átnézni, mit sikerült teljesítenünk, mit nem, ha nem, miért? Mi az, ami még belefér az év hátralévő részébe, mit kell érte tenni, mi fontos? Hajrá!

20.   Újrakapcsolódás

Vagyis van olyan személy az életünkben, akit szeretünk, de ritkán látunk? Ha igen, hívjuk fel, írjunk neki ÉS egyeztetés után találkozzunk! Menjünk el hozzá, lepjük meg és töltsünk együtt egy napot vagy csak néhány órát – mindenképpen értékes idő lesz. Képzeljük el, mennyi örömet és szeretet vihetünk a meglátogatott életébe és a játunkba is. Szeressük egymást, gyerekek!

21.   Pite

Hívjuk át a legjobb barátnőnket, menjünk el a nagyihoz, anyuhoz és süssünk együtt! Közben beszélgethetünk, nevethetünk, ölelhetünk, szerethetünk. Aztán pedig élvezhetjük a meleg almás pitét, a zserbót, brownie-t vagy a mákos rétest.

 

22.   Méregtelenítés

Szerezzünk be természetes fürdősót, illóolajat, frottír kesztyűt, készítsünk be a kád mellé teát/bort, mécsest, zenét vagy filmet és melegedjünk fel az illatos kényelemben, miközben testünk megszabadul a káros anyagoktól.

23.   Sütőtök

Már maga a válogatás és vásárlás is lehet jó program. Aztán persze ott van/lehet a sült tök, a krémleves, a házi tökmag, a rétes, a tócsni, a püré, a faragott lámpás és az asztali dekor is. 

24.   Forró ital

Zamatos teák, ínycsiklandó kakaó és forró csoki sok-sok habbal és fahéjjal. Mi más jelentené az igazi őszt? Ajánlottak egy jó könyv, beszélgetés mellé, vagy csak úgy, az ízlelés öröméért.

25.   Gyerekprogram

Vonjuk be a gyerekeinket, unokahúgot/öccsöt az alkotás folyamatába. Készítsünk együtt só-liszt-gyurma díszeket, asztali-, és ablakdíszt, süssünk együtt!

26.   Kuckózás

Leginkább könyvvel, forró itallal, süteménnyel, meleg takaróval és gyertyával, esetleg hangulatos zenével. Ugye, milyen jó, hogy beiratkoztunk a könyvtárba, sütöttünk, vettünk teát?

 

27.   (Illat)gyertya

Mindegy is, hogy van-e illata vagy sem, a lényeg a hangulat, amit teremt az otthonunkban. Szóval elő a gyertyákkal, mécsesekkel, és máris kevésbé tűnik borongósnak a kinti világ!

28.   Elszámolás

Magunkkal. Időnként érdemes rendet tenni magunkon belül is, a gondolatainkban, érzéseinkben, kapcsolatainkban, szenvedélyeinkben. Megvizsgálni, hol éltünk meg örömöt, hol kudarcot? Mi az, amire a jelen állapotunkban leginkább szükségünk lenne, és tenni érte. Megvizsgálni, hogyan viszonyulunk saját magunkhoz, az életünkhöz, a munkánkhoz, életünk minden területéhez. Ha kell, írjuk le, aztán cselekedjünk!

29.   Karácsony

Még korainak tűnhet, de elkerülhetjük az utolsó pillanatban rohangászást, ha már most elkészítjük/megvesszük az első ajándékot. Aztán persze haladjunk szépen sorban velük. 

30.   Film

Hangolódjunk a Halloweenre ilyen témájú filmekkel. Casper, Hókuszpókusz, Testvériség, Kísértetkastély, Halott menyasszony, A holló, Álmos völgy legendája, Átkozott boszorkák…

31.   Parti

Szervezzünk vagy menjünk Halloween buliba! Öltözzünk be, készítsünk rágcsát és érezzük jól magunkat!

+1. Menhelyek

Gondoljunk az árva állatokra is. Ha lehetőségünk van rá, vigyünk nekik törölközőt, rágcsát, tápot, játékot, adományozzunk, de annak örülnek legjobban, ha foglalkozunk velük, esetleg örökbe is tudunk fogadni.

Te mivel kezded? Mit tennél még hozzá?

(Képek forrása: Pinterest)