Építkezés

Eljött az ideje az újraértékelésnek. Már korábban is éreztem, hogy nem jó úton járok, és érdemes volna változtatnom a szokásaimon, valamint a prioritásaimon, de hiába vetettem bele magam lelkesen, mindig volt valami, ami letérített erről az útról. Talán helyesebb volna úgy fogalmaznom, hogy hagytam, hogy valami kibillentsen és letérítsen az útról. Most azonban ismét határozottan érzem, hogy szükséges rendbe tennem az életem, ha nem szeretnék megbetegedni, kiégni és belefásulni a létbe.

Korábban én is – mint szerintem sokan mások – elutasítottam azt az elvet, hogy az építkezéshez előbb rombolni kell, mára – szó szerint – viszont beláttam, hogy ez valóban elengedhetetlen lépés a gyógyulás felé vezető úton. Persze, hogy kevésbé hangozzon drasztikusan, fogalmazhatok úgy is, hogy elengedem mindazt, ami nem járul hozzá a jóllétemhez. (Szándékosan írok jóllétet jólét helyett, ugyanis itt elsősorban nem az anyagi helyzetemre, hanem az életem egészére, a jól élt életre gondolok.)

Ehhez természetesen nem árt elköteleznem magam saját magam mellett, fontos, hogy teljes mértékben őszinte legyek magammal, rá szenteljem az időt, az energiát és persze legyek nagyon bátor. Fontosnak tartom azt is, hogy bízzam magamban és a döntéseim helyességében, és ne hagyjam, hogy a félelmeim irányítsanak, illetve megakadályozzanak a helyes lépések megtételében.

Amit mindenképp érdemes ilyenkor megvizsgálni:

-          Melyek azok az életterületek, ahol nem érzem magam teljesnek, amelyek nem okoznak örömöt, sőt? Hol érzem magam megrekedtnek?

-          Miért nem érzem magam teljesnek, illetve miért érzem magam megrekedtnek?

-         Egyáltalán, mit érzek, ha nem örömöt, elégedettséget és teljességet?

-         Mire van szükségem, min volna érdemes változtatnom, hogy megtapasztaljam az életemben az örömöt, elégedettséget és a teljességet?

-         Hol követelek magamtól túl sokat, és hol túl keveset?

-         Mi az, ami nem tartozik hozzám, amit mások/körülmények hatására, másoktól, megfelelési vágyból, téves prioritás miatt, vagy szimplán téves gondolatok, félreértések miatt vettem magamra, építettem be az életembe, a hitrendszerembe?

-          Mi/ki az, ami/aki valóban én vagyok? Mi tartozik hozzám? Mi az én utam? Miben hiszek őszintén, figyelmen kívül hagyva, hogy arról mások mit gondolnak?

-          Mi jelenti számomra az értéket? Mitől érzem/érezném értékesnek az életemet?

-          Milyen alapelveket vallok, tartok fontosnak?

-          Az eddigi vágyaim valósak? Valóban az enyémek, vagy csupán mohóságból fakadnak, a környezetem, a média sugallatára kezdtem sóvárogni utánuk?

-          Mire vágyom valóban, szívből?

-         Mi okoz örömet?

-         Mi szükséges ahhoz, hogy elégedetten éljek?

-         Minek szentelek szívesen időt és energiát?

-          Összességében milyen életet szeretnék élni, ha csak a saját boldogulásomra és boldogságomra helyezem a fókuszt (természetesen úgy, hogy azzal szándékosan nem ártok a környezetemnek)?

Legyen szó kapcsolatokról, munkáról, hobbiról, az elvekről, melyek alapján élem az életem, rombolni és/vagy elengedni szükséges, nem csupán az alapokig, hanem akár az alapokat is.

Ideje elengedni a visszahúzó kapcsolatokat, a pénztől, emberektől, vágyaktól való függést, az elhibázott célokat, a félelmet, a korlátokat, a túl sokat és a túl keveset, mindent, amitől rosszul érzem magam. Csak ez után kezdhetem tégláról téglára újraépíteni először az alapokat, azután a falakat, a tetőt. Jöhetnek a bútorok életem házába, ültethetek köré illatos, életteli, csodás kertet.

Először lássam önmagam a magam meztelen valóságában, ismerjem fel, ki vagyok és mihez szeretnék kezdeni az életemmel, határozzam meg, milyen vezérfonal mentén szeretném folytatni az életemet, és induljak el az úton. A saját utamon. Azon az úton, amelyen járva kiteljesedem, hiteles és önazonos lehetek. A cél az, hogy Éljek, hogy örüljek, hogy lelkesedjem, hogy egyenes háttal tudjak a tükörbe nézni, hogy szívből tudjak nevetni, hogy élvezzek mindent, amit csinálok és őszintén mondhassak ki minden szót. Hogy ha megkérdezik, őszintén felelhessem, hogy jól vagyok, és a helyemen vagyok. Hogy teljes egész és teljesen egészséges legyek. És tudjam, hogy akármi történik, bízhatok magamban, mert azt teszem, ami a testemnek, lelkemnek, szellememnek a legjobb.

A cél az, hogy szeressem az életet, amit élek.

A cél az, hogy az legyek, aki Vagyok.  

A cél az, hogy békében legyek önmagammal és az életemmel.  

Mindez az én felelősségem.