Másság

Ha eddig kimaradt volna az életedből Az Arc (Powder) című film, javaslom, pótold. Hasonló témával foglalkozik a Halálsoron című könyv és film is, de, ha már itt tartunk, említhetném a Bohém Rapszódiát is, hiszen Freddie Mercury is egészen kivételes személyiséggel rendelkezett, és ő is kilógott a sorból. De egyelőre maradjunk Az Arcnál. Nézd meg, aztán gondolkodj el a következő kérdéseken – már, ha van kedved.

Miért félünk annyira a másságtól? Miért vonjuk meg a szeretetünket, a figyelmünket, az időnket a tőlünk különböző társainktól? Miért nem fogadjuk el őket? Miért nem próbáljuk megismerni őket? Miért kell nekik mindig kívülállónak érezniük magukat?

Aztán ott a másik oldal: miért félünk annyira saját magunktól? Miért félünk annyira a múltunktól, hogy amiatt képesek vagyunk másokat is a mocsokba rántani, valójában a saját mocskunkba rántani? Miért másokon töltjük ki a haragunkat, frusztrációnkat, félelmünket? Miért az agresszió az első reakciónk és a második válaszunk?

Miért kell magunknak is megtapasztalnunk a fájdalmat ahhoz, hogy lássuk, átérezzük, felfogjuk más élőlények szenvedését, a fájdalmat, amit legtöbbször mi magunk okozunk nekik? Hol az empátia? Hol a szeretet? És hol van a minden élőlényt megillető jog az élethez?

És tényleg, mi történne, ha mindannyian felhagynánk a hazudozással, a mismásolással, az érzéseink, a gondolataink, a tények elfedésével? Nyilván nem kell minden kósza gondolatunkat kimondani, de hazudni sem volna muszáj, nem igaz?

Miért kell minden fejlettebb, tehetségesebb, nagyobb szívvel, empátiával, segítőkészséggel megáldott embert és lényt használni? Miért kell mindenkitől akarni valamit?

 

 

Utópia vagy sem, mi lenne, ha legalább a saját szűk közösségünkön belül megpróbálnánk megérteni és elfogadni egymást olyannak, amilyenek vagyunk? Mi volna, ha egyezményesen felhagynánk a hazugsággal? Lehet, hogy például a munkahelyünkön ezt nem tehetjük meg, de néhány barátunkkal megegyezhetünk benne. A családunkkal lehetünk őszinték. A társunkkal így is törekedhetünk tökéletes harmóniára. És miért is ne vállalhatnánk magunkat a munkahelyünkön is? Ott is bátran elmondhatom, hogy elég volt abból, hogy mindent rám tolnak, nem igaz? Lehet, hogy a szűk látókörűek kirúgnak megoldás keresése helyett, de legalább kimondtam, és nem emésztem magam rajta. És persze nem élek hazugságban.

Mi volna, ha megpróbálnánk nem csupán tolerálni, de megszeretni egymás másságát? A különböző véleményeket, a furcsa szokásokat, az eltérő vágyakat és ideákat.

Mi volna, ha a kirakatok mögé néznénk a szó valós és átvitt értelmében is? És akkor mi történne, ha nem csak benéznénk a kirakatok mögé, de megértenénk, és annak megfelelően cselekednénk is? Ahhoz például, hogy vegetáriánus legyek, nem kellett egyetlen kegyetlen videót sem megnéznem (pedig ma legalább kettőbe belefutottam, de nem toltam az arcotokba, mert majd ti eldöntitek, mit akartok megnézni), elég volt tudnom, mi zajlik a háttérben. Elég volt egyetlen szívből jövő döntés, hogy többé ne járuljak hozzá a mészárláshoz. Ne értsetek félre, senkit sem ítélek el a húsfogyasztás miatt, de boldog lennék, ha több állatnak nem kellene fölöslegesen meghalnia, sőt, ha nem azért tenyésztenék őket, hogy meghaljanak.

Mi volna, ha mindannyian szembenéznénk a saját démonjainkkal? Talán nehéz feldolgozni őket, de nem lehetetlen. És akkor talán sokkal kevesebb agresszió volna jelen az életünkben.

Hiszek abban, hogy lehetne úgy élni, ahogy azt Jeremy teszi, javasolja.

A film sok más kérdést is feszeget, amiben szintén hiszek, de azokat már meghagyom nektek, hogy feldolgozzátok.

Egyelőre csak mi lenne, ha kiderülne, hogy a velem szemben álló élőlény, legyen az ember vagy állat, nem is olyan más, mint amilyen én vagyok? És ha mégis más egy kicsit, nem érdemli meg mindazt a szeretetet, amit én?

*Megjegyzés: Az Arc egy gyönyörű film, amit gyerekkorom óta szeretek, és elszomorít, hogy az üzenete(i) még mindig ennyire releváns(ak). A zenéje pedig csodás.

(A képek Az Arc c. filmből valók, ahogy a zene is, Jerry Goldsmith munkája.)