Idő- és energiagazdálkodás

Ti megfigyeltétek már, kire, mire fordítjátok az időtök és energiátok nagy részét?

Köztudomású – de ha nem, gondolkozzatok el kicsit a témán –, hogy az idő és az energia legértékesebb kincseink közül kettő. Életünk két nagyon fontos tényezője. Ezért érdemes tudatosan számon tartanunk és felhasználnunk őket.

Az időről azt mondják, és ezt nyilván mindannyian megtapasztaltuk már, hogy sosem kapjuk vissza. Ha egész délelőtt tévéztem, miközben pontosan tudtam, hogy aznap csak az a néhány délelőtti óra áll rendelkezésemre edzeni/blogolni/főzni/magammal lenni, stb., akkor szembe kell néznem a ténnyel, hogy aznap az adott tevékenységet már nem tudom elvégezni. Azt az időt elveszítettem, ha úgy tetszik, elpocsékoltam. Persze, megcsinálhatom este is, de akkor az alvásra szánt időmet kurtítom meg, és másnap, kialvatlanul, alulteljesítek majd. Vagy olyan sokáig alszom, hogy ismét elveszítem a napom egy jelentős részét.

Ugyanígy rabolhatja az időmet egy semmitmondó tevékenység vagy beszélgetés, de az is, hogy hosszan várok valakinek a válaszára egy fontos kérdéssel kapcsolatban. Mindkét esetben felelős vagyok én is, a másik fél is. Mégis, azt gondolom, a saját felelősségem nagyobb, hiszen én döntöttem úgy, hogy megengedem az időm elrablását. Bármikor véget vethetnék a meddő beszélgetésnek, világosan tisztázhatnám, hogy mikorra kérem a választ, beszélhetnék a késős ismerőssel, minimalizálhatnám az internetes tevékenységeimet, stb. Az én döntésem ez is, az is. És az én életidőm.

Mi a helyzet a munkával, a háztartás vezetésével, az „életképtelen” családtaggal, a folyton panaszkodó ismerőssel?

Ha minden energiámat a munkába fektetem bele, mert a kollégák helyett is én dolgozom, majd hazaérve rám vár a főzés-mosás-takarítás robotja (ha annak élem meg, de ez másik téma), ezt követően felhív a nővérem, hogy megkérjen, másnap menjek el vele (esetleg helyette) ezt-azt intézni és még a világ összes terhét cipelő ismerősöm is rám zúdítja nehézségeit (amit amúgy sem hajlandó megoldani), akkor nekem nem marad más hátra, mint négykézláb bemászni az ágyba és imádkozni, hogy elegendő alvással visszanyerjem az energiámat, amit a fentiekre pazaroltam. És ugyanott vagyok, mint korábban: nincs energiám magammal foglalkozni, edzeni, olvasni, írni, alkotni, játszani a gyerekkel, kirándulni, stb.

Ezért szintén én vagyok a felelős.

Az én dolgom megmondani a kollégáknak, hogy csak a saját feladataimat végzem el, ők is tegyék a dolgukat a fizetésükért. Ugyanezt a főnökömnek is elmondhatom, ha szükséges. Megkérhetem a férjemet, hogy takarítson el maga után, dobjon be egy adag mosást, vagy vigye le a szemetet, elvégre az én időm és energiám is ugyanolyan fontos, mint az övé. Ráadásul így több időnk maradna egymásra. A nővéremnek is mondhatok időnként nemet, amivel az ő érdekeit is szolgálom, hiszen rájönne, hogy egyedül is meg tud oldani szinte mindent, így nem szorulna mindig mások segítségére. Kivéve, ha direkt azt élvezi, mert akkor minden hiába. A pesszimista ismerőssel folytatott beszélgetést irányíthatom úgy, hogy ne róla és a nyavalyáiról szóljon minden, lehetek vele őszinte, és ha nem ért a szóból, szép lassan leépíthetem a barátságot. Energiarabló barátokra nincs szükségünk, nem igaz?

Ami talán a fentieknél is fontosabb: az én dolgom priorizálni. Nekem kell eldöntenem, mi fontos az életemben, és azoknak a minőségeknek érdemes időt és energiát adnom. Ez tényleg rajtam múlik: ha írni szeretnék, edzeni, főzni, meditálni, táncórára járni, nyelvet tanulni, az én kötelességem mindezeket beiktatni a napirendembe. Ha valóban fontos egy tevékenység, nem azt mondom, hogy „ha lesz rá időm, megcsinálom”. Nem! Akkor teremtek rá időt. Ilyenkor nem veszem fel a telefont a panaszkodós barátnőmnek, vagy azt mondom a nővéremnek, hogy csak másnap megyek el vele akármit intézni. Ha nem teszek bele energiát és nem szánok rá időt, nem is igazán fontos, amit szeretnék. Ha magamba nem fektetek energiát és magamra nem szánok időt, azzal azt kommunikálom, hogy nem vagyok fontos magamnak. Képzelhetjük, ez hova vezet hosszútávon…

Az én felelősségem jól gazdálkodni az időmmel és az energiámmal. Az én dolgom kitenni a határaimat, és nemet mondani, ha szükséges.

Az életem az én kezemben van.

Te kézben tartod az életedet?

(Kép forrása: titustwowomen.com)