Újratervezés

Mi történik akkor, ha négy hónap alatt nem érzékelek lényegi változást az engem foglalkoztató témákban? Mi van akkor, ha azóta sem találtam legjobb baráthoz legalább kicsit is közel álló személyt, ha nem látom, hogy a jelenleg körülöttem lévő emberekből törzset gyűjthetnék magam köré? Sőt.

Vajon tényleg nekem kell irányt mutatnom, ahogy a nagy bölcsességek tartják? Egyedül kell mindent csinálnom? Megtanulnom, megtapasztalnom, felépítenem? Nekem kell-e elöl járnom példával? El kell fogadnom, hogy nincs társam az úton, de az életben sem?

Valós a késztetés, komolyan kell vennem, hogy teljesen új útra lépjek, és új alapokra helyezzem az életem?

Ami eddig volt, már nem működik. Ez biztos.

Már nem elég.

Nem elég az élettér, a társkapcsolatok minősége, a napjaim, a tevékenységeim, a felhasznált életidőm minősége.

Nem azért, mert a környezetem, az életem szereplői vagy bármi más megváltozott.

Azért, mert én változok. Folyamatosan.

Nem akarok több időt várakozással, vitával, megértetéssel, tartalmatlan tevékenységekkel elpocsékolni. Mindez nem az, amit én keresek.

Ezért hát levonom a következtetéseimet, újratervezek és elengedek.

Aztán nekivágok.

(Kép forrása: Pinterest)