Gyújtsunk egy gyertyát

Mindenszentekkor a legtöbben gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteinkért. Emlékezünk rájuk, felidézzük az együtt megélt szép pillanatokat, és azt kívánjuk, hogy újra velünk legyenek.

Ők, akik már örökre szépek.

De vajon az év más szakában is ugyanígy gondolunk rájuk? Tavasszal, rügyfakadáskor, amikor zsongnak a hormonok, eszünkbe jutnak? Nyáron, amikor az köt le, melyik fesztiválra, kirándulásra, tengerpartra nevezzünk be a munka mellett, felvillan előttünk az arcuk? A nehéz, szürke, januári égbolt alatt csoszogva ők járnak a fejünkben?

És amíg éltek, kihasználtuk az együtt tölthető időt? Vagy csupán a végén kaptunk a fejünkhöz, hogy mindjárt lejár az utolsó perc és elillan a legutolsó pillanat is?

Szerettük őket annyira, hogy adjunk nekik az időnkből?

Szeretünk most annyira, hogy adjunk az időnkből?

Szánunk időt, energiát azokra, akik még velünk vannak? Megosztjuk velük a szeretetünket, a törődésünket, a gondolatainkat, az ő pillanataikat?

Ölelünk és csókolunk most?

Hiányoznak a barátok, a régi tanárok, a munkatársak, a szomszédok, a testvérünk, a szerelmünk annyira, hogy felemeljük a telefont, hogy írjunk nekik néhány sort, hogy leüljünk egy ital mellé beszélgetni, hogy megsimogassuk és megöleljük egymást, hogy letöröljük arcukról a könnyet? Meghallgatjuk őket? Szeretjük őket?

Gyújtsunk egy gyertyát ma az élőkért is, gondoljunk rájuk szeretettel, hívjuk fel őket és töltsük együtt az időnket. Mert ők most itt vannak. Még itt vannak.

Gyújtsunk egy gyertyát az élőkért, és fogadjuk meg, hogy többé nem hordozunk megbánást a szívünkben, mert nem szerettünk, amíg lehetőségünk volt rá.

 

És mi a helyzet önmagaddal?

Szánsz magadra elég időt? Szereted magad eléggé ahhoz, hogy ne dolgozd halálra magad, ne zsákmányold ki a szervezeted és ne válj idő előtt te is örökre széppé?

Elmondod, ha fáj valami, vagy magadba fojtod?

Elmész arra a rég áhított körutazásra, vagy kuporgatod a pénzed, hogy majd, amikor öreg leszel…, ha leszel öreg…

Kéred, hogy bújjon hozzád és csókoljon meg, vagy hagyod elmúlni a pillanatot és vele a lehetőséget?

Mersz sírni, nevetni, szeretni, félni, kitörni, nemet mondani, újra felállni, megpróbálni, sikeresnek lenni, boldoggá válni?

Van bátorságod élni?

Élsz te egyáltalán?

Gyújtsunk egy gyertyát önmagunkért is, és fogadjuk meg, hogy ezután úgy szeretjük magunkat, ahogy senki sem tud. Fogadjuk meg, hogy mostantól megbecsüljük az időnket, az életünket, a lehetőségeinket és a szeretteinket, melyek megadattak nekünk.

Gyújtsunk egy gyertyát magunkért, és legyünk hálásak azért, hogy élünk!

Képek forrása: Pinterest